Egy nádfedeles ház,

Melynek ablaka üvegszilánkokból áll,

S a falakon látszanak a fegyverek nyomai,

Bent érezhetők a háború elszenvedett borzalmai,

S látszanak az egykor ott lakottak nyomai.

Minden nap nekik egy ajándék volt,

Várták a szebb holnapot,

De sokat nem remélhettek,

Hisz fejük felett ágyúk dörrentek.

Szólt a fegyver szedte az áldozatokat,

Minden nap kongatták a harangokat,

Tömegsírba temették őket,

Senki se tudta a nevüket.

S akik átélték mindezt,

Most mesélik unokáiknak az akkori történelmet.