Egy nádfedeles ház,
Melynek ablaka üvegszilánkokból áll,
S a falakon látszanak a fegyverek nyomai,
Bent érezhetők a háború elszenvedett borzalmai,
S látszanak az egykor ott lakottak nyomai.
Minden nap nekik egy ajándék volt,
Várták a szebb holnapot,
De sokat nem remélhettek,
Hisz fejük felett ágyúk dörrentek.
Szólt a fegyver szedte az áldozatokat,
Minden nap kongatták a harangokat,
Tömegsírba temették őket,
Senki se tudta a nevüket.
S akik átélték mindezt,
Most mesélik unokáiknak az akkori történelmet.
Utolsó kommentek